Kávédarálóval a Kárpátok erdeiben

A „Mocanita” Romániában a kávédarálószerű kismozdonyokkal kiszolgált erdei- és iparvasutak beceneve. Ezek közül máig a legnagyobb a Vas-ér völgyében vezető Felsővisói Erdei Vasút (CFF Viseu de Sus). A Máramarossziget és Kolozsvár közötti vasúti fővonal Alsóvisó állomásához közel fekvő kisvasút legkönnyebben autóval közelíthető sajnos meg, Szatmárnémeti felé körülbelül hét óra az út. Sajnos a román állami CFR szolgáltatási szintje errefelé nagyon alacsony, ha Alsóvisóról taxiznánk Felsővisóra, akkor se lenne egyszerű az út, mivel naponta csak két pár vonat jár errefelé.

Ha viszont rászánjuk magunkat a túrára, nem fogunk csalódni! A hajdan hetven kilométer fölötti hosszúságú hálózatból ma 42 km üzemel, személyszállítás kb. 20 km hosszan van. A teljes vonalon meghatározó azonban a teherszállítás és az erdei munkát kiszolgáló vonatok. Mindez egy szűk, néhol szurdokszerű völgyben a Kárpátok legelhagyatottabb részén, minden lakott területtől igen messze.

Történet

Még a MÁV építette ki a Máramarossziget – Rahó – Kőrösmező – országhatárszéli vasutat, amely mindkét világháborúban fontos szerepet játszott. Kassa állítólagos szovjet bombázásakor egy erre közlekedő gyorsvonatot is megtámadtak. Ebből a vonalból szintén a MÁV ágaztatta ki a HÉV-szerű Visóvölgy – Borsa vonalat. A határok átrendezése után Máramaros megye a központhoz csatlakoztatására Románia megépítette Szálva és Alsóvisó között az összekötővonalat, 1930 és 1933 között pedig kiépült a Felsővisói Erdei Vasút vonala is. Ez a borsai vonalhoz csatlakozott, a kitermelt fát ott rakodták át normál nyomközű tehervonatokra. Felsővisó állomás és a kisvasút központjának számító fűrésztelep között a pálya fonódott volt.

A kisvasút fővonala eredetileg 56 km hosszú volt, ma a nagyvasúti csatlakozás és a vonal végén néhány állomás már nem üzemel, így hossza 42 km-re csökkent. Novătnál és Gura Stevioaránál szárnyvonalak ágaztak ki belőle. Utóbbi nem túl hosszú, de ma is közlekedik. A novăti deltánál kezdődő, több vonalból álló, összesen 13 km hosszúságú hálózatot az egész kisvasutat súlyosan megrongáló 2008-as árvíz után már nem állították helyre. 2018-ban újjáépült a Novăt-patak fölötti híd is, modern vasbetonszerkezetet kapott, és az addig még létező deltakiágazást is fölszedték.

2004 óta Georg Hocevar és már svájci támogatóknak köszönhetően föllendült a kisvasúton a turisztikai forgalom. A visói fűrésztelep és Paltin között közlekednek a személyszállító vonatok. Májustól szeptemberig ezek minden nap kilenc óra után indulnak és paltini programok, kirándulások után délután térnek vissza. Szezonon kívül csak csütörtöktől vasárnapig van nyilvános közlekedés.

Utazás a kisvasúton

A várható forgalom nagyságától függően csak egy, vagy akár hét vonat is indulhat egymás után. A vonatok követését az határozza meg, hogy félúton a gőzösöknek a Vas-érből vizet kell vételezniük, és így sem érhetik utól egymást. Az indulás és visszaérkezés ideje szezonálisan is változik, mindig a konkrét jegyvásárláskor derülnek ki a pontos adatok.

Célszerű a kisvasúti állomás (Viseu CFF) közelében, valamelyik panzióban megszállni, akkor kényelmesen oda lehet érni az első vonat előtt és kicsit fotózni a telepen. Több hajdani épületet elbontottak, helyettük egy járműskanzen uralja a vonatok indulásának helyét. Itt azok a mozdonyok vannak kiállítva, amiket állapotuk miatt eddig nem állítottak üzemképesre helyre, vagy már nem is fognak. A vonatforgalom lebonyolítására így is féltucatnyi gőzös, dízelmozdonyok és egy dízel motorkocsi is rendelkezésre áll.

A fatelepet elhagyva a vonat rögtön a beszűkülő völgyben halad, de még tíz kilométeren keresztül házak is föl-fölbukkannak a pálya közelében. Az út inkább terepjáróval vagy nagyon bátraknak járható, pedig még óvoda is üzemel a település ezen részén. A kisvasúton mégis csak a hegyekbe utaznak az emberek, ezért Valea Scradei megállónál csak a munkásvonatok állnak meg, a közforgalmú személyvonatok nem.

A meredek hegyoldalakat fenyves borítja, a Vas-ér széles, de sekély medrében az ég kékje és fehér habok váltakoznak. A gőzmozdony erős kiütéssel és nagy füsttel húzza fölfelé a gyakran nyolc kocsis vonatát. Az első kocsi mindig egy duba: ez a bódás, poggyászkocsi-féleség félig tüzifával van megrakva, visszaútra átpakolják a gőzös szertartályába, és ezzel fognak tüzelni. A másik felében hajdan az erdészet szerszámai utazhattak, ma ott is bámészkodó utasokat látni.

A vonatban mindig van néhány román vagy magyar eredetű, hagyományos kinézetű kocsi is, azonban a rengeteg utas miatt ki kellett bővíteni a járműparkot. A 760 mm nyomközű visói vonalra Svájcból, a 800 mm-es Wengernalpbahn fogaskerekűről érkeztek két ütemben leselejtezett kocsik. Az olajzöld-okkersárga járműveken a WAB logót sem festették át, mivel az tökéletesen megfelel a Vas-ér völgyi vasút német neve rövidítésének is (Wassertalbahn). Svájcban a helyükre alacsonypadlós kocsik érkeztek. Egy részük még „oldalgombolós”, de a folyosós járműveket is egzotikussá teszi az utólag beszerelt kályha.

Fent a völgyben

Ahogy elfogynak a házak még néhány fakerítéssel körbevett legelő emlékeztet a civilizációra, majd néhány oldalvölgy látványában gyönyörködhetünk. A völgy fala egyre többször válik sziklássá, a fekete tömegek komoran tekintenek le a vonatokra. Aki a pálya mellett áll, tíz percre előre is hallhatja a vonat érkezését, ahogy a hang ide-oda verődik a hegyoldalak között.

Csak egyszer utaztam a vonalon, legtöbbször inkább sétáltam mellette. Minden kanyar új látnivalókat hoz, minden évszakban mást mutat magából a táj. Egyelőre nem tudtam megunni!

A Novicior patak völgyébe rövid rakodóvágány ágazik ki. Ha szerencsések vagyunk, üres vagy rakott truck-okat is láthatunk. A truck a hosszú rönkfák szállítására kitalált kisvasúti jármű. Egyik végén vonószerkezettel, néha fékkel ellátott forgóváz, amit a párjához sokszor csak a rönkök kapcsolnak. A személyvonat keresztezi a patakot, áthalad egy székelykapu alatt, majd meg is érkezik Paltinba. Itt az utasok leszállnak, a vonatok kicsit föntebb húzódnak a vonalon. Vizet vesznek, átrakják a dubából a fát, és persze fenntartják a tüzet bennük a visszaútra. A pálya nem lejt mindenhol annyira, hogy végiggörizzenek, és a gőzös kenésre szoruló alkatrészeinek is fontos, hogy mozgáskor gőzben legyenek. Paltinban – legalábbis főszezonban – komoly vendégvárás van, de van lehetőség kirándulni is.

Járművek

A legtöbb romániai kisvasút alapvetően gőzmozdonyokkal üzemel. Egyrészt rengeteg ilyen mozdony maradt, másrészt a fa is olcsó. Sok vonalon a dízeleket megtartotta az állam vagy az erdészet, így eleve csak gőzösökhöz juthattak hozzá azok, akik turisztikai vonatokat próbáltak közlekedtetni. A legtöbb gép MÁVAG-terveket módosítva Resicabányán készült, de akad néhány gép Szászrégenből is. Visóban import Krauss mozdony is üzemel.

Íme egy szép videós összeállítás a vonalon közlekedő különböző járművekről:

Tehervonattal

Munkanapokon már reggel hatkor zajos a fatelep északi vége. Főleg hétfőn, mikor a legtöbb favágó itt gyülekezik. Hétkor indul a tehervonat, igaziból kiszolgálóvonat, amivel némi megbeszélés után a bátor turista is utazhat. A kisvasút Paltinon túli részének megismerésére ez az egyetlen lehetőség, esetleg egy svájci pénztárcához méretezett fotósvonat.

A vonat egy nálunk Mk45-ösként ismert Faur dízelmozdonyból, vagy valamelyik közeli rokonából áll, emögött egy vagy két személykocsi, pőrekocsik a felszerelésnek vagy akár TAF erdészeti traktoroknak, majd egy csomó üres truck következik. A személykocsik az erdészet sajátjai és közel sem azt a kényelmet vagy tisztaságot hozzák, amit a turistavonatokéi. A hangulatot cigaretta és alkohol szaga fokozza.

A vonat el-elkapar a meredek és nedves pályán, nehezen haladunk előre. Több helyen megállunk, főleg favágók szállnak föl, de egy pár alaposan fölöltözött kiránduló is előkerül. Coziában rövidet tolatunk, csak két truckot rakunk le, de Noviciorban már komolyabb a logisztika. Délután könnyű lesz a völgy felé néző váltón át kihúzni majd a rakott kocsikat, de most üreseket bevinni, úgy, hogy rakottak is vannak az útban, több ide-oda mozgást igényel. A rakottakat nem visszük el egy körre, csak visszafelé kerülnek majd a vonatra. Föl se tudnánk menni, ha rakott kocsik is lennének velünk, a szükséges üzemanyagért is kár lenne.

A tehervonat Paltinon csak áthalad. Ezután jön az igazán izgalmas, új rész. Botizun, Suliguban, Lostunban és Mirajon is megállunk, a rutin mindenhol hasonló. Félreállítunk pár truckot, pár favágó a minden megállóban lévő menedékház/munkásbarakk felé veszi az irányt, és rakodnak felszerelést is. Mindenhova jön ellátmány, de Botizuban például fölrakodnak egy TAF-ot egyszerű rámpákkal, Suliguba jön velünk. A vonal végig párhuzamos az ukrán határral, ami csak pár kilométerre vezet. Fainában kiürült határőr-laktanya áll a vágány mellett.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

Visszaúton

A vonatunk Valea Babii állomásig közlekedik, ezután a felépítmény gyengébb, csak kisebb mozdonyokkal vagy pályakocsikkal járnak arra. A pályakocsik részben osztrák kisvasúti eredetűek, részben pedig különböző mikróbuszokból (mostanában Ford Transitokból) lettek átépítve. Az első tengely helyére kiskerekes forgóváz kerül és a hátsó tengely hajtott.

Visszafelé több helyen már megrakták a truckokat, vagy eleve voltak fönt rakottak is, azokat a vonat végére kötik. Az enyhén havas erdőben egyre sötétebb van, a fatelepen az utolsó kockák már szürükletkor készülnek.

Másnap még a nagyvasúton fotóztunk egy keveset. Szerencsésebb külpolitikai helyzetben a kisvasúti látogatást érdemes lehet összekötni az ukrajnai Rahóból a Tatár-hágóra vezető vasútvonal fényképezésével. Ott hatalmas, két szekciós szovjet gyártmányú dízelmozdonyok húzzák a gyorsvonatokat hatalmas hangzavarral. Határ Máramarosszigeten van, általában egy óra alatt át lehet érni.

További képek a vonalról

You might also like

---

More from ELŐVÁROS

---