Csúsztatott iskolakezdés a középiskolákban

Karácsony Gergely főpolgármester javaslata az iskolavezetők felé, hogy segítsenek a járványügyi szempontból aggasztó zsúfoltságot csökkenteni azzal, hogy későbbre helyezik az iskolakezdést. Ez két okból egy nagyon jó javaslat: egyrészt a zsúfoltságot újabb járművek forgalomba állításával nem lehet csökkenteni. Új járműveket csak csúcsidei közlekedésre nem rentábilis vásárolni, régi, de nem túl régi jármű pedig Magyarországon sehol sincs elég. 50 éves villamosokkal pedig nem lehet komolyan vehető csúcsidei sűrítést végezni, hiszen ha pont csúcsban dobjuk be a legrosszabb megbízhatóságú járműveket, a katasztrófa garantált.

A járművezetők száma sem növelhető bármeddig, egyrészt, mert fizikailag sincs elég (és nem is elég vonzó pálya, hogy sok képződjön belőle), másrészt mert a csak csúcsidei közlekedést úgynevezett kétrészes munkaidővel lehet megoldani. Ez azt jelenti, hogy hajnali kb. öttől reggel nyolcig, majd délután háromtól hatig teljesít két, egyenként és összesen is rövid szolgálatot egy vezető. Kevés órát gyűjt, korán is kel, és az egész napja szét van vágva. Van, aki elviseli ezt, de nem mindenki.

Másrészt azért is jó javaslat, mert az alacsonyabb évfolyamú iskolák még erősen a szülők munkarendjéhez igazodnak, ezért ott a későbbi kezdés nem igazán jöhet szóba.

Nem az intézményvezetők jóindulatán múlik

Sajnos azonban a középiskolák számára előírt tantervek, a felsőoktatásba való bekerüléshez szükséges fakultációk lehetetlenné teszik a későbbi kezdést. Tanárként dolgozom, az előző osztályommal előfordult, hogy az öt napos, 0.-8. órás órarendi táblázatba 46 tanórányi blokkot kellett elhelyezni (ebben a párhuzamosan tanult, egyszerre nem választható órák már redukálva voltak). Csak azért sikerült, mert nem volt X csoportos, Y nyelvet tanuló bioszfaktos. Különben valamelyik csoportnak lett volna tíz órás munkanapja is.

Miért van egy gimnazistának ennyi órája? Például a mindennapos testnevelés miatt. Amihez nincs terem, gyakran még udvari pálya sem elég, így jön az aerobik az aulában (zavarva az emeleti nyelvórát), a futás a lépcsőn, a tollaslabda a folyosón, meg leginkább a here-vere a padon, mert esélytelen bármi hasznosat csinálni. Használható zuhanyzó nem nagyon van, de 3 fülke a 2*3 osztálynyi egyszerre tesiző lányra, plusz ugyanennyi a fiúkra úgyse lenne elég semmire, ahogy a 15 perces szünet sem. Nem is igazán teper senki, aki valóban nevelni akarja a testét, elmegy edzőterembe, edzésre, egyesületbe. Ha van rá pénze és ideje is marad a végtelen sok tanóra, a fölzárkózáshoz vagy az érettségire, nyelvvizsgára készüléshez sok helyütt szükséges magánóra, meg a rettentő mennyiségű lecke mellett.

Sokkal több értelme lenne, ha az állam sportegyesületi tagságot finanszírozna a fiataloknak, és így azt a sportot művelhetnék, ami nekik tetszik. Az persze sokkal többe kerülne.

Ugyanez a helyzet az ének-zenével, egymás után ötször hallgathatja meg az egész iskola az amúgy csodálatos Levéláriát a Toscából, ahogy az évfolyam öt osztályánál sorra kerül. Mi eljutunk operába, hangversenyre, de sokaknak megfizethetetlen, és sokkal hasznosabb lenne, mint tizenegyedikben két emelt érettségi fölkészítő óra között egy olyan óra, amit úgyis csak végigbeszélgetnek.

Rajz, etika, duplamédia, tárgyalóképesnél sokkal jobban beszélő kéttannyelvűsöknek heti hét nyelv- és civilizáció-óra (de minek?), miközben az orvosira készülőknek is alig jut kémiaóra. Miközben minden tárgy fontos, valahogy van, ami fontosabb: aki konzekvensen minden tagozat-, specializáció- és fakultáció-választásnál természettudományost választ, az élete összes tanórájának kétharmadában mégis humán tudományokat fog tanulni (a tesi nélkül persze). Aki viszont konzekvensen humán irányban dönt, az legfeljebb iskolás percei negyedét tölti a reáliák világában, pedig ennél azért több férne rá. Nincs mit csodálkozni, hogy kevesen akarnak mérnökök lenni, vagy hogy a BME fizika szakjára fölvettek negyede teljesítette a kritériumdolgozatot tavaly.

Az egész egyensúlytalan, és fejnehéz. A gimnáziumok alig tudnak építkezni az általános iskolában tanítottakra. Annyira heterogén csoportok vannak, illetve annyira kevés már a szakképzett tanerő, hogy sokan úgy kerülnek gimnáziumba, hogy korábban nem is volt fizikaórájuk. Matematikából sem merik pontosan elmondani nekik a definíciókat, ami utána már a szóbeli felvételin visszaüt. Programozással gimi előtt szinte senki nem találkozik, hiába van a tantervben. Persze ezt is nekünk kell bepótolni az érettségiig.

Egyszerűen, amíg ennyire sokminden hárul a középiskolákra, és ennyire nem a diákok igényei szerint alakulnak az óraszámok, a tantervek, egyáltalán az egész iskola, mint intézmény fölépítése, addig a kilenc órás iskolakezdés lehetetlen. És a fent leírtak nem csak a becsöngetés idejét érintik, sőt, azt a legkevésbé. Rengeteg, óriási potenciállal rendelkező diák ezért nem tud kiteljesedni, ezért rekordalacsony a felmérésekben a magyarok eredménye, ezért rekordmagas a stressz-szintje a diákoknak. A becsöngetés időpontja nem egy mindentől független, tollvonással megváltoztatható döntés. Az egész rendszer problémák súlya alatt nyög.

You might also like

---

More from ELŐVÁROS

---