A légitársasági iparág vezetői szerint a 2050-es nettó zéró kibocsátási cél már valószínűleg nem érhető el

Az IATA vezetője, Willie Walsh az üzemanyag-beszállítókat, a kormányokat és a repülőgépgyártókat hibáztatja, és úgy véli, új, „reális ütemtervre” van szükség.

A légiközlekedési ágazat vezetői elismerték, hogy a repülőipar által vállalt, 2050-re kitűzött nettó zéró szén-dioxid-kibocsátási cél valószínűleg már nem teljesíthető.

A globális légitársaságok ezt a közös célt mindössze öt évvel ezelőtt, 2021-ben hirdették meg. Hasonló vállalásokat tettek a nemzeti légiközlekedési szervezetek és kormányok is – köztük az Egyesült Királyság –, még 2020-ban.

Azonban Willie Walsh, a globális légitársaságokat képviselő IATA (International Air Transport Association) főigazgatója szerint a remény egyre gyorsabban halványul, és szükség lehet egy új, „reális” menetrend meghatározására.

Walsh – aki 2020 szeptemberéig a British Airways tulajdonosának, az IAG-nak volt a vezérigazgatója – úgy véli, hogy a várható kudarcért elsősorban az üzemanyaggyártók, a kormányok és a repülőgépgyártók felelősek.

A légiközlekedés tervezett dekarbonizációjának több mint fele a fenntartható repülőgép-üzemanyagok (SAF – Sustainable Aviation Fuel) fejlesztésétől függ. A fennmaradó rész jelentős mértékben a Corsia nevű globális kibocsátás-kereskedelmi rendszeren alapul, amelyet az ENSZ és annak légiközlekedési szervezete, az ICAO hozott létre.

A Rio de Janeiróban megrendezett éves IATA-csúcstalálkozón Walsh kijelentette, hogy a Corsia rendszert a kormányok tétlensége „aláássa”, miközben a SAF éves termelése idén várhatóan csupán 2,4 millió tonna lesz, ami a légitársaságok teljes üzemanyagigényének mindössze 0,8%-át fedezi.

„A cél 2050-re 65%, vagyis 500 millió tonna. A különbség óriási, és nem csökken elég gyorsan” – mondta.

Kiemelte, hogy a kormányok az ICAO keretében azt a célt tűzték ki, hogy 2030-ra 5%-kal csökkentsék a kibocsátást SAF használatával.

Ugyanakkor figyelmeztetett:

„Nyersen fogalmazva: nincs olyan út, amely ezen cél teljesítéséhez vezetne.”

Hozzátette:

„Még mindig van remény 2050-re – de ez a remény gyorsan halványul. Sürgős párbeszédre van szükség annak meghatározására, hogy a jelenlegi helyzet fényében mi tekinthető reális ütemtervnek.”

Walsh szerint a 2050-es cél ugyan még nincs teljesen kizárva, de:

„A valószínűbb forgatókönyv egy új határidő kijelölése, amely egyensúlyt teremt a globális energiaátmenet realitásai és az éghajlatváltozás, illetve az energiabiztonság sürgető kihívásai között.”

A Guardiannak adott későbbi interjújában Walsh hangsúlyozta, hogy a légitársaságok továbbra is teljesítik mindazt, amit vállaltak.

„Továbbra is mindent megteszünk, amit korábban ígértünk, de a nettó zéró kibocsátást 2050-re nem tudjuk egyedül elérni.”

Elmondta, hogy rendkívül csalódottak a repülőgépgyártók késedelmei miatt, amelyek akadályozzák az új, üzemanyag-hatékony repülőgépek forgalomba állítását.

Emellett bírálta a légiforgalmi irányítási rendszerek reformjának elmaradását is:

„Nem láttuk a légiforgalmi irányítás globális reformját, pedig ez jelentősen csökkenthetné a bruttó kibocsátásunkat.”

Majd hozzátette:

„És csalódottak vagyunk amiatt is, hogy azok az üzemanyaggyártók, akik vállalták, hogy biztosítják számunkra a szükséges üzemanyagokat, nem teljesítik az ígéreteiket.”

A beismerés valószínűleg nem érte váratlanul a környezetvédő szervezeteket, amelyek régóta úgy vélik, hogy a légiközlekedés fenntarthatósági ígéretei és az állítólagos kibocsátáscsökkentési utak valójában zöldre festésnek (greenwashingnak) tekinthetők, és csupán arra szolgálnak, hogy igazolják a légi közlekedés további bővítését.

Az ügy újabb kérdéseket vethet fel az Egyesült Királyság kormánya számára is. Elméletileg ugyanis csak akkor támogatnák a Heathrow repülőtér további bővítését, ha az megfelel a klímavédelmi követelményeknek.

A kormányok különböző kötelező előírásokkal próbálták ösztönözni a SAF használatát.

Bár az Egyesült Királyság 2025-ben éppen teljesítette a minimálisan előírt 2%-os SAF-arányt a repülőgép-üzemanyagok között – amelyet nagyrészt Ázsiából importált használt sütőolajból állítottak elő –, a jövőbeni célok már az úgynevezett következő generációs üzemanyagok, például az e-SAF használatát is megkövetelik.

Az e-SAF megújuló energiából készül, és kibocsátáscsökkentési szempontból kedvezőbbnek tekinthető. A probléma azonban az, hogy ezek az üzemanyagok jelenleg még nem állnak rendelkezésre jelentős mennyiségben.

Marie Owens Thomsen, az IATA fenntarthatósági alelnöke és vezető közgazdásza szerint az Egyesült Királyság és az Európai Unió 2030-as e-SAF célkitűzései:

„Nem egyszerűen irreálisak – teljesen elszakadtak a valóságtól.”

Szerinte felelőtlen energiapolitikai stratégia olyan kötelező előírásokat bevezetni, amelyek megelőzik a tényleges termelési kapacitások létrejöttét.

„Egy ilyen stratégia csak az árak emelkedéséhez vezet.”

More from Egyéb kategória

---