Vonattal Csernobilba

A 35 évvel ezelőtti események megváltoztatták a mai Belarusz és Ukrajna határán fekvő vasútvonalat is. A Csernihov és Ovrucs közötti vasútvonal egy vágányú, nem villamosított vasútvonal volt, amely az Ukrán SZSZK-ból indulva a Belarusz SZSZK-n át újra az Ukrán SZSZK-ba vezetett, itt érintve Janov állomást, amely kiszolgálta Pripjatyot, illetve iparvágányokkal a Csernobili Atomerőművet is.

Elektricska a Zónától szerencsére messze fekvő Ternopilban

Janov állomás ma egy roncstemető, onnan Ovrucs felé pedig tulajdonképpen járhatatlan a vonal. De mindennél jobban jellemzi a szovjetek vasútszeretetét, hogy miután az erőmű balesete után kitelepítettek számára fölépítette a már biztonságos területen fekvő Szlávutics városát, a vasút megmaradt részét az arrafelé szokásos 25 kV 50 Hz váltakozófeszültséggel bevillamosította, és az erőmű területén egy új személypályaudvart épített Szemihódi néven. Így az erőművi dolgozók kényelmes elektricskával utazhattak új lakhelyükről az atomerőműbe. Munkájukra szükség volt egyrészt a folyamatos kármentesítésnél, másrészt mivel a szinte új erőmű 1-2-3-as blokkjai még évtizedekig üzemeltek.

A vonal ma Belaruszba szakadt részét az ukrán UZ bérli a fehéroroszoktól, és a vonatok továbbra is közlekednek rajta.

Az eseményekről ajánlom elolvasni az Index Aszódi Attilával készített interjúját.

A közlekedés iránt érdeklődők pedig nézzék meg, milyen egy út a nukleáris elektricskán! A legérdekesebb az erőmű távoli látképe és a zárt, metróajtókkal védett és dekontamináló zuhanyokkal fölszerelt Szemihódi terminál.