Oktatás, közlekedés és drogok

Sok helyen a jó minőségű oktatás közlekedési problémák miatt nem elérhető Magyarországon. Sajnos nem túl meglepő módon ezek a helyek egybeesnek azokkal, ahol az elmúlt két év digitális oktatásai is a legkudarcosabbak voltak. Mekkora eséllyel jutott minden gyereknek számítógép vagy okoseszköz ott, ahol a ruhákat a patakban mossák, és busz is csak napi kétszer megy a faluba, és a délutáni csak munkanapokon?

Vádat emeltek egy 16 éves fiú ellen, aki ugyanazt az autót már többször jogosítvány nélkül vezette. Mivel már többször rajtakapták, visszaesőnek minősül, így a vezetéstől eltiltásnál komolyabb büntetésre számíthat. Valószínűleg azonban ez sem fogja megakadályozni a forgalomban közlekedésben, gyaníthatóan ugyanis nincs más választása a helyváltoztatásra. Autó, motor vagy robogó nélkül jelentősebb távolságot az ország tekintélyes részén nem lehet értelmesen megtenni, és persze sokan inkább eltűrik ezt a helyzetet, néhányan a szabálytalan megoldásokhoz folyamodnak. A fiút droghasználat közben állították elő; szakértők szerint a kilátástalan élethelyzetek sok esetben sodorják a tudatmódosító szerek használata felé a fiatalokat és az idősebbeket is.

Szolgálati gépkocsi a pedagógusoknak

Ebbe a szituációba dobta be az egyesült ellenzék az oktatási programtervezetét. Ezzel pedagógusként számtalan bajom van (az elit magániskolákba terelődésének nem kezelése, az általános tananyagcsökkentés, miközben a 21. század a fizikáról és az informatikáról fog szólni, a konkrét, kivitelezhető elképzelések hiánya), közlekedési szakértőként is akad problémám. Ami már eleve egy érdekes helyzet.

Ma létezik olyan, önálló önkormányzattal rendelkező település Magyarországon, ahová közösségi közlekedéssel nem lehet eljutni. Hegyvidéki jellege miatt holland módra biciklivel meg nem sokaknak van kedve. Olyan település, ahová napi 1-2 járat megy csak, bőven akad. Egy ilyen helyről könyvtárba, színházba, felvételi előkészítőre, tehetséggondozó szakkörre akkor sem tud eljárni egy iskolás, ha esetleg akarna. Ha lenne iskolabusz, akkor talán menne mindez, de érettségi után újra bajban lenne. Vagy vesz egy autót (amire vagy van pénze, vagy nincs), vagy kimarad a kultúrából, továbbtanulásból. Ha egy fiatal továbbtanulás helyett dolgozni szeretne, akkor sem marad más, mint a helyi közmunka, mert komolyan vehető munkahelyre ilyen közösségi közlekedéssel nem tud eljutni.

Ezen problémahalmaz egy részének megoldására jött az ötlet a pedagógusok szolgálati gépkocsijáról. A hiányszakmákban tanító tanárok kapnának az ellenzék tervei szerint ilyet, amivel több különböző iskolában is tarthatnának órákat, akár rugalmasan ingázva az intézmények között. Ez a jelenlegi helyzethez képest, amikor saját autókkal és saját üzemanyaggal teszik ezt egészen jól is hangzik. Sem pedagógiailag, sem közlekedésileg nincs azonban semmi értelme.

Eleve abból indul ki, hogy a hiányszakmás pedagógusoknak minden iskolában minimális számú órát kell tartania, így több intézményben is dolgozik. A heti egy kémia, heti egy informatika, heti kettő fizika óra azonban vállalhatatlanul alacsony, ha ebből indulunk ki, az már eleve nem lesz világszinten versenyképes. Másrészt ezeket az órákat nem lehet egy táskányi eszközzel vagy egy szál krétával tartani, rendes, jól fölszerelt, karbantartott, előkészített szaktantermek kellenek hozzájuk. Éppen ezért a tanár ide-oda mozgatása teljesen értelmetlen. Olyan iskolák kellenek, ahol egy szaktanár teljes állásban, kialakult munkakörülmények között taníthat, és a diákoknak kell tudniuk kényelmesen eljutni az intézménybe.

Rendes közösségi közlekedés

A kényelmesség és gyorsaság nagyon fontos, mivel óriási a lemorzsolódás a közoktatásban. Ezért nem jó koncepció az iskolabusz sem, hiszen nem minden diák egyszerre kezd vagy egyszerre végez. Az iskolabusz szerepe a kirándulások, úszóleckék, stb. elérése lehet, nem a napi rutin, több óra holt idővel. A rendes, ütemes közösségi közlekedési hálózat tudja biztosítani az iskolák elérését a diákoknak és utána a továbbtanulást, munkahelykeresést is segíti. Ez persze relatíve drága, rengeteg pénzért nagyon kevés utast jelent.

Ugyanakkor igaziból ez az, ami segíthet az aprófalvaknak, hátrányos helyzetű térségeknek. Ez teheti elérhetőbbé az oktatást. Az eddigi politika a térkövezéssel, szökőkutakkal, kilátókkal semmit nem segít. A stadionokról nem is beszélve.

Pedig a kilátókra van pénz. Baranyában kilátó formájú buszmegállót építettek, mert kilátóra volt pályázat, buszmegállóra meg nem. A kilátó részt azóta lezárták, jól kezelték az adófizetők pénzét.

A Szabolcs megyei Tyukodon 11 kilátó épült, bár semmi látványos nincs a közelben. Mivel volt pályázat, élelmes falusiak kilátónként 5-10 millió forintot kerestek a pályázatokon. Összesen 160 kilátó épült uniós pénzből, 90%-ban értelmetlenül. Mindez 3,8 milliárd forintba került. Ehhez képest az elérhető iskola és közösségi közlekedés nem hogy hasznos lenne, de igaziból alapjog.

A szolgálati gépkocsi eleve gáz

A legtöbb szolgálatinak mondott gépkocsi nem platós Fiat vagy Opel Vivaro furgon, amit a munkás reggel elvisz a telephelyről, este visszahoz, és abban viszi a szerszámait. A legtöbb „cégautó” luxusszemélygépkocsi, amit fizetés helyett ad sok cég. Ha pedig valaki a fizetése felét egy hibrid SUV formájában kapja, nyilván használni is fogja, Budapest dugóhelyzetének ez egy fontos okozója.

Abszolút semmi értelmezhető oka nem lehet, hogy valaki Dunakesziről a Szabadság térre autóval járjon be, de rengetegen mégis megteszik. Az elodázhatatlan zöld fordulat során ideje lenne a cégautóra juttatás helyett teherként tekinteni.

You might also like

---

More from ELŐVÁROS

---